Részvétel és evolúció

Bár a remete útja, aki úgy dönt, hogy elszakad a világtól, hogy életét a saját műfajával való érintkezés nélkül élje, nagyon tiszteletre méltó, az a tény, hogy az emberi ember definíció szerint társadalmi lény.

És bár ez valósághűség, nem kaptuk meg azt az előnyt, amelyre szükségünk lenne. Arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy az evolúció útja, személyes és együttes, erősen megerősödik embertársaink részvételével.

Nem szeretnék f mindennapos helyzetbe kerülni, ha segítenék az öreget az utcán vagy a terhes hölgyet, hogy a táskákat a szupermarketből vigye.

Ha részvételről beszélek, akkor az akaratok kölcsönhatását értem, hogy elérjünk valamit. Megint nem számít, hogy a cél személyes vagy csoportos, de mi az, ha elengedhetetlen ehhez az evolúciós részvételhez, az az emberek közötti interakció.

Életünk egy végtelen hálózatba merül, amelyben több száz vagy ezer más életet keresztezünk egész életünk során. Ezek a kapcsolatok valamilyen okból felmerülnek, véletlenek nem léteznek. Egyes kapcsolatok értelmesebbek lesznek, mint mások, de mindegyik a fejlődésünkhöz és a személyes növekedésünkhöz kapcsolódik.

És ahogy növekszünk mint egyének, úgy növekszünk, mint közösségek, így nem beszélhetünk egyéni evolúciós eredményről anélkül, hogy kollektívvá válnánk, és fordítva.

Használjuk ki tehát mindazokat az embereket, akik körülvesznek minket, családunkat, barátainkat, ismerőseinket vagy munkatársainkat, akik velünk utaznak a helyi buszon, akik a szupermarketben vásárolnak amikor ugyanazt tettem, röviden, mindet.

Nyissuk meg a szemünket és az elménket, alázatosan, racionálisan és lelkesen viselkedjünk, és készüljünk fel arra, hogy fogadjam azt, akivel szemben állok, függetlenül attól, hogy ki az: apám, a taxis vagy a zöldséges, amit meg kell tanítania nekem és meg kell adnia. Ezzel a gyakorlattal nagyon mélyen magunkban is azonosulunk, egy figyelmeztető jelzés, amely jelzi számunkra, hogy mi is adhatunk valamit a sajátunkból.

Ezen jelentős kapcsolattartók között nagy valószínűséggel találunk olyan részvételi hálózatokat, amelyek nagyobb eredményekhez vezetnek bennünket, és minél nagyobb a hálózat, annál nagyobb a kihívás.

Ha sikerül részvevő társadalommá válnunk, akkor egyénekként és műfajként fejlődünk. Kvantum ugrást teszünk a jövőbe, és szemünk előtt megtaláljuk sorsunkat.

Előre! Ne félj. Soha ne félj.